Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki követne bárhova tégedet.
Valaki szemében miattad könny ragyog,
És ez a valaki, hidd el, én vagyok!

Lehet, hogy Te csak egy valaki vagy a világon,
de lehet, hogy valakinek Te vagy csak az egész világon!

Szeretlek édes, szeretlek téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
szeretlek téged, ennyi az egész...

Szeretem az életem, mert az életem Te vagy!
Téged pedig azért szeretlek, mert az életemben vagy!

Ha átölel a csend, csak Rád gondolok,
lemondani Rólad még most sem tudok.
Lemondani arról, kit a szív igazán szeret,
ily nagy áldozatot ember nem tehet!

Várom a napot, mikor megtörik az átok!
Várom a napot, mikor nem leszek már álom!
Várom a napot, hogy megöleljelek,
s a füledbe súgja ... Tovább »

Három lány bolyongott az erdőben,
S elváltak útjaik a nagy sűrűben.

Egyikük sötét barlangba talált,
Ott csontvázak között mászkált,
Másikuk erdő mélyén állt...

Kislány ül a tavaszi réten,
Virágcsokrot tart kezében,
Pillangó száll napsugárra,
A kislány csak őt csodálja.

Ezer szín ül fodros szárnyán,
Mert gazdája a vén szivárvány,
Hisz csak ő festhet ilyen szépet,
Angyal-szárnyat egy lepkének.

Így a világ is jobbnak látszik,
Ahogy az ég színben játszik,
A kislány ajkára mosoly ül,
És a pillangó tovább repül.

"Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba fojtani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

Bizonyára ezt sokan ismeritek mivel nagyon hosszu csak egy kis részt irok le belöle:

Petőfi Sándor
János Vitéz

1

,,Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba';
Kilátszik a vízből két szép térdecs ... Tovább »

Volt egy lány ki szeretett egy fiú
ebből a szerelemből nem volt kiút
a lány egy ideig nagyon szerette
majd ki időre, elfelejtette
a lánynak volt új szerelme
de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem
s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente
a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti
de, nem nagyon keresi
Egyszer egy őszi napon
a fiú szerelmes lett nagyon
Látta a lány a fiút mással ölelkezni
forrón szenvedélyesen csókolózni
A lány nem bírta szenvedett
gondolta másik fiút kereshet
hetek teltek el a lány feladta
és leugrott a hideg habokba
A fiú halotta a halál hírét
futva rohant a temetőbe és sírt
Rájött mást nem szeret
és hogy nála jobbat soha nem kereshet

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz

Ma még mosoly, holnap könnyek.

Ma még nehéz, holnap könnyebb.

Nézz az égre, a legszebb fényre,

Láss egy álmot, s harcolj érte!

Ma még mosoly, holnap könnyek.

Ma még nehéz, holnap könnyebb.

Láttam egy álmot harcoltam érte,

Elhagyott az erőm, föladom végre!

Fischer Mária
Őszi papagájos vers

Egy szomorú papagáj azt sem tudja, hogy ősz
van, hogy fáznak a szép hangú kerti rigók.
Csak lógatja fejét, csontjaiban remegő
rács feszül. Elfogy a képek sora, szélsuhogást
hall; üresebbek az álmok, napok óta kopog
bennük a morcos eső. Egy szomorú papagáj
jól megrázza magát, és él majd, ahogyan
mindenkor lehet. Átél több átmenetet,
vagy csillag lesz, érző kis csillag a hold
háta mögött. Ha kisurranhat még a horizont
furcsa határain is túlra, övé lesz a föld
káprázó ege. Szárnyat próbálni talán
eljön a boldog idő. Eljön a boldog idő,
így gondolja az ember. Mert neki szárnya se nincs.