Volt egy lány ki szeretett egy fiú
ebből a szerelemből nem volt kiút
a lány egy ideig nagyon szerette
majd ki időre, elfelejtette
a lánynak volt új szerelme
de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem
s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente
a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti
de, nem nagyon keresi
Egyszer egy őszi napon
a fiú szerelmes lett nagyon
Látta a lány a fiút mással ölelkezni
forrón szenvedélyesen csókolózni
A lány nem bírta szenvedett
gondolta másik fiút kereshet
hetek teltek el a lány feladta
és leugrott a hideg habokba
A fiú halotta a halál hírét
futva rohant a temetőbe és sírt
Rájött mást nem szeret
és hogy nála jobbat soha nem kereshet

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "Legjobb Barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám
és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával!!Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a nap, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, ... Tovább »

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz

Ma még mosoly, holnap könnyek.

Ma még nehéz, holnap könnyebb.

Nézz az égre, a legszebb fényre,

Láss egy álmot, s harcolj érte!

Ma még mosoly, holnap könnyek.

Ma még nehéz, holnap könnyebb.

Láttam egy álmot harcoltam érte,

Elhagyott az erőm, föladom végre!

Éppen időben, hisz Dani, a színész-táncos gazdi már aggódva kereste mindenütt. De Bobó egy új barátra tett szert, aki megtanította repülni. És amikor Dani haza akarta vinni, szemtelenül csak ennyit mondott: uborka! Úgyhogy Daninak nem volt hát mit tennie, a kislánynál hagyta Bobót.
No és Pedró? Ő a műpálma tetején maradt, hiába nyalta annyit a szája szélét. Mérgelődött, hisz Bobó mielőtt elment volna, szemtelenül ezt mondogatta neki: "kuku-bau"! És sokszor megismételte, hogy a kandúr jól megjegyezze, és többé eszébe ne jusson ártatlan szökevény papagájokat üldözni.

– Nini, egy papagáj!
Bobo erre így szólt:
– Hülyeség!
– Mi kéne, te, kicsi madár?
– Uborka!
– Hogy hívnak?
– Kuku-bau!
Hallja ezt a tömeg, és elkezd gyülekezni a műpálma köré. De a pálma ágai között ott sárgállott már Pedró feje is, aki mint tudjuk, Bobót követte. A papagáj ijedten mászott egyre fennebb a műpálmán, Pedró meg utána. S miközben Bobó mászott fölfele, egyrecsak kiabált: Uborka! Hülyeség! Kuku-bau! Mindenki hahotázott, hisz azt hitték, hogy ez egy játék. De ti, gyerekek, gondolhatjátok, hogy Bobó életveszélyben volt – habár azt remélte, hogy a televízió, vagy a tűzoltók megmentik, úgy, ahogy a nagy sztárokat szokták, ha azok veszélybe sodródnak.
De szó sem volt ilyesmiről. Minél magasabbra mászott Bobó pálmán, Pedró annál veszélyesebben közeledett feléje, és már nyalogatta a szája szélét. Lentről a tömeg pedig bámult és kommentált. Csak egyedül a furasapkás kislány nyújtotta Bobó fele a karjait, és ezt kiáltotta:
... Tovább »

Még a városnegyeden kívül eső zöld erdőszél is jól látszott, és ebben az erdőben lakott Roppantjólhalló Tapsifüles, Megmentő Mókus és Kicsifakopáncs, a Bobó barátai. Így hát felnézett a kék égre, majd le a zöld erdőszélre, aztán le az útra, és ekkor hirtelen elszédült. Nem jó ezt a csúcsforgalmat nézni, a sok autót, meg a sok gyalogost, akik ott tolonganak a járdán, ahol a sok jelzőlámpa villog. Ezért Bobó nagyon jól kapaszkodott, de végül annyira elszédült, hogy lebukott, és párkányról-párkányra szökdincselt, lefele, a zajos világ irányába. Mivel repülni nem tudott, nagyon keményen tartotta magát az erős csőre segítségével, amellyel diót és mogyorót szokott törni.
Nem messze tőle, ugyancsak a hetedik emeleten sütkérezett a napon Pedró kandúr, ez a szinte sárga szőrű, zöld szemű macska, aki nappal is nagyon jól látott a többi cicával ellentétben, és ezt ha nem tudnátok, niktalopiának hívják. Pedro Bobo után vetette magát.
Kíváncsiságból persze, mi más okból! Erkélyről-erk ... Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy papagáj, akit Bobónak hívtak. Nagyon büszke volt a saját piros színű tollazatára, a sárga színű nyakára, valamint a foszforeszkáló zöld begyére. Azt gondolta, hogy ő a legszebb papagáj ezen a nagy kerek világon. És lehet, hogy igaza is volt.
Az emberek hahotáztak, és örömükben megetették a papagájt, ha kimondta a három szóból álló szókincsét, hogy: uborka, hülyeség és hogy kuku-bau. Ünnepségekre járt, és szórakoztatta az embereket, ezért nagyon híres művésznek tartotta magát. Senki sem jutott szóhoz, ha ő jelen volt. Mert Bobó nagyon értett ahhoz, hogy hogyan kell valakinek a szavába vágni, és azt a körülállókkal kinevettetni. Ígyhát nagyon rövid időn belül ismert sztár lett belőle. Még a televízióba is meghívták néhányszor, sőt egy csokigyáros egy különleges csokifajtát gyártott, melynek csomagolópapírján a papagájunk képe állt, és így hívták, hogy Bobó csoki. Biztosan ettetek már ilyen csokit ti is, gyerekek.
Rájöttetek már, ... Tovább »

Fischer Mária
Őszi papagájos vers

Egy szomorú papagáj azt sem tudja, hogy ősz
van, hogy fáznak a szép hangú kerti rigók.
Csak lógatja fejét, csontjaiban remegő
rács feszül. Elfogy a képek sora, szélsuhogást
hall; üresebbek az álmok, napok óta kopog
bennük a morcos eső. Egy szomorú papagáj
jól megrázza magát, és él majd, ahogyan
mindenkor lehet. Átél több átmenetet,
vagy csillag lesz, érző kis csillag a hold
háta mögött. Ha kisurranhat még a horizont
furcsa határain is túlra, övé lesz a föld
káprázó ege. Szárnyat próbálni talán
eljön a boldog idő. Eljön a boldog idő,
így gondolja az ember. Mert neki szárnya se nincs.

Most már végre mindenkinek megkezdödött a suli.Biztos volt aki várta volt aki nem.Én személy szerint nem nagyon de hát ha menni kell akkor menni kell.Mindenkinek jó tenévet s sok 5-t(magyaroknak) és sok 10-t(romániaiaknak) kivánok!

Ahhoz hogy egészségesen éljünk sokat kell sportolnunk és sok friss zöldséget gyümölcsöt enni.Hogy mit sportolhatsz?Például:bicikli,foci,futás,görkori stb.
Friss zöldségek:répa,káposzta stb.
Gyümölcsök:alma,szölö,körte stb.

Az egészségről- Halász István

Az egészség jó, ha van, mert nagy kincs,
és nagyon rossz, ha egyáltalán nincs.
Ha van, akkor észre sem vesszük,
de a hiányát nagyon megszenvedjük!

Ha van, akkor nem értékeljük,
csak előnyeit, hasznát élvezzük.
Pedig ez a kincsünk mindig közös,
egymásért felelősségre ösztönöz!

Egymás egészségéért együtt felelünk.
Istenünk kizárólag akkor van Velünk,
ha látja, hogy közösen munkálkodunk,
hiszen így lesz szebb jelenünk, és holnapunk!